Miután sokan elküldtük neki az erre vonatkozó levelet, az Ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult a Médiatanács ügyében. De sajnos csak a szabályozás egy szűk, valóban zavaros részének a megsemmisítését kezdeményezte. Ezért feltétlenül szükséges, hogy nagyon sokan, az alábbi levelet is elküldjük neki a panasz@ajbh.hu email címre, a tárgy mezőbe ezt írva: A Médiatanács alkotmányellenes szabályozásának megsemmisitése. Ha teheted, iratkozz fel a levélküldők nyilvános listájára, küldd el a neved, a foglalkozásod és a település nevét, ahol élsz a magyarsajtoszabadsag@gmail.com email címre.

Tisztelt Alapvető Jogok Biztosa!

Örömmel fogadtam, hogy közmegbízatásának megfelelően kezdeményezte a Médiatanácsra vonatkozó törvényi szabályozás alkotmányossági vizsgálatát. Azonban szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy beadványát sürgősen ki kell egészítenie. Az a levél ugyanis, amelyet ebben az ügyben sokaktól kapott, nem a beadványában hangsúlyozott részletkérdés, hanem a Médiatanács egész összetételének alkotmányellenességét kifogásolta, a következő, vitathatatlanul indokolt megállapításokkal:

Az Alkotmánybíróság által húsz éve (a 37/1992. AB határozatban) írtak lényege szerint sem „az állam szervei”, sem „egyes társadalmi csoportok” nem gyakorolhatnak „meghatározó befolyást” a sajtóra. A törvényi szabályozás mégsem zárja ki a kétharmados kormánytöbbség meghatározó befolyását a Médiatanácsra és azon keresztül a sajtóra. Ez alkotmányellenesen korlátozza a szólás és a sajtó szabadságát, és a közügyek megvitatását. Sérti a magyar sajtószabadság hagyományát, mindazok emlékét, akik szabadságharcaink során a szólás és a sajtó szabadságáért is vesztették életüket, vagy szenvedtek börtönbüntetést.

Mindezek alapján kérem, hogy beadványát sürgősen kiegészítve kezdeményezze, hogy az Alkotmánybíróság haladéktalanul semmisítse meg a Médiatanács választására vonatkozó alkotmányellenes szabályozást. 

Tisztelettel,

Aláírás:

Lakcím:

Postai levelező cím:

 Tisztelt Hallgatótársak!

Nem szólítanálak meg benneteket, ha egyetemi léptékben is érvényesülne Magyarország Alaptörvényének IX. cikkelye, ha az egyetemek biztosítanák számunkra a véleménynyilvánítás szabadságát, és a szabad tájékoztatás feltételeként megteremtenék a szabad egyetemi nyilvánosságot. Szintén nem kezdtem volna bele e bejegyzés írásába, ha az ELTE TáTK HÖK elnöke nem tiltotta volna ki a Hallgatói Hálózat február 15-i tüntetéséről íródó cikkemet a kar lapjából.

De megtette. Tapasztalataim és értesüléseim alapján úgy vélem, nem elszigetelt esetről van szó. A Hallgatói Önkormányzatok tisztségviselői azt hiszik, csak azért, mert a rendelkezésükre álló forrásokból finanszírozzák az egyetemi újságokat, használhatják azokat saját szócsövükként, és kizárhatnak onnan minden kritikus hangot, minden nekik nem tetsző tényt. Márpedig erre nincsen felhatalmazásuk. A HÖK tagjainak az egész hallgatóság érdekeit kell képviselniük, ezt pedig alkotmányunk szerint is egy szabad, korlátozatlan helyi nyilvánosság megteremtésével tehetnék a leghatékonyabban.

Véget kell vetnünk az egyetemi újságírók folyamatos bizonytalanságban tartásának, az esetenként alig leplezett fenyegetéseknek. Véget kell vetnünk az összekacsintások, a kétes lojalitások, a szervilizmus időszakának. Véget kell vetnünk annak, hogy aprópénzért eláruljuk több ezer hallgatótársunkat. Mert magam is ezt tettem. Írásaimat, nevemet adtam ehhez a hazugsághoz akkor, amikor mezei cikkíróként még alig is értettem mi zajlik a HÖK és a szerkesztőségek felsőbb köreiben. Tovább legitimáltam a rendszert, mikor rovatvezetőként szemet hunytam a cenzúra és öncenzúra nehezen félremagyarázható jelei felett, azzal nyugtatva magam, hogy saját munkámat ezek érintetlenül hagyják. Végül valóban csak akkor léptem fel, mikor személyesen engem érintő kérdéssé vált az egyetemi nyilvánosság sokkal komolyabb problémája.

A fellépés rögtön eredményre vezetett, a TáTKontúr új Működési Szabályzata – melyet újságíró és szerkesztő társaim harcoltak ki – rögzíti, hogy a szerkesztőség többségi szavazással bármikor figyelmen kívül hagyhatja a HÖK utasításait. Szükséges, ám jóvátehetetlenül kései lépés volt ez. Fel kell ismernünk, hogy minden egyes mondattal, melyet kétszer is átgondolunk, mielőtt a kéretlen cenzorok asztalára tennénk, minden egyes húsbavágó sztorival, melyet kényelmességből vagy félelemből nem tárunk a hallgatók elé, a rendszer további zavartalan működéséhez járulunk hozzá. Ezt én is számtalan alkalommal megtettem, amiért bocsánatot kell kérnem mindenkitől, aki valaha olvasta vagy olvashatta volna írásaimat.

Nem fogok e helyütt kitérni a Hallgatói Önkormányzatok és az országos politikai pártok közötti kapcsolatra, a maga háza tájáról nyilván mindenki hall pletykákat, melyek igazságtartalmát valódi oknyomozó munka nélkül inkorrekt lenne megítélnem. Ennél sokkal súlyosabb problémának tartom, hogy a HÖK-ök megválasztott tisztségviselői végletesen elszakadtak az egyetemi hallgatóktól; átláthatatlan, ellenőrizetlen és monolit működési struktúrát alakítottak ki. Azt hiszik, az egyetem terében felbukkanó politikumot a választások idejére korlátozhatják, így nem engedik azt befolyni a lapok jelentette egyetemi nyilvánosságba sem, amely pedig a véleménynyilvánítás primer terepe lenne minden diák számára.

Gyakran halljuk, hogy a rendszerváltás óta eltelt 20 év nem volt elég a demokratikus kultúra hazai megszilárdulására. Ennek nem elhanyagolható részben az az oka, hogy ez a kultúra a mostani húszévesek körében sem fejlődött kellően magas szintre. Az egyetemi évek együttműködésből jelesre vizsgázott újságírókat dobnak majd a Médiahatóság és a hatalom alá, a hozzájuk tartozó, kusskultúrában szocializálódott nagyközönséggel együtt. Ez a magyar (újságíró)társadalom jövője. Az egyetem szerencsés esetben 5 évet vesz el az életünkből. E felmérhetetlenül fontos 5 év alatt az újságírásnak leplezett politikai PR tevékenységet és az autoritarianizmust gyakoroljuk. Pedig gyakorolhatnánk az újságírást és a demokráciát is.

Ha a fentiekből bármit is megfontolásra érdemesnek tartotok, arra kérlek benneteket, saját egyetemeteken, saját karotokon menjetek oda az újságírókhoz és a HÖK vezetőihez, mondjatok nemet az eddigi gyakorlatra, és követeljétek a véleményszabadságnak legalább azt a minumumát, amit a TáTKontúrnál sikerült elérnünk!

Arra kérlek benneteket, csatlakozzatok a Facebookon alakult Szabad Egyetemi Újság csoporthoz, hogy tovább beszélhessünk az egyetemi sajtószabadság témájáról!

Arra biztatlak benneteket, küldjétek el az elsopont.blog.hu Médiahatóság alkotmányosságát firtató beadványát az alapvető jogok biztosához, a nyilvános listára pedig egyetemistaként, egyetemi újságíróként iratkozzatok fel!

Azt tanácsolom nektek, ne féljetek! Nem hagyjuk, nem hagyhatjuk, hogy bárkinek bármi hátránya származzon abból, hogy kiáll alkotmányos jogáért, a nyilvánosság szabadságáért.

Barátotok, Teczár Szilárd
Újságíró, rovatvezető: ELTE Online, TáTKontúr

A teljes listát hamarosan közzétesszük.

www.youtube.com/watch

"A Médiatanács önkényuralmának véget kell vetni. Nincs nemzet, amely történelme során jobban elkötelezte volna magát a sajtószabadság mellett, mint a magyar."